Részlet az 1957-ben kelt Önéletrajzából:
„Anyám első férje [...] 1914-es háborúban kikerült az orosz frontra, majd fogságba esett és mint hadifogoly részt vett a 17-es forradalomban. 1919-ben mint szervező hazajött, Pápán lett teljhatalmú megbízott. A Komün bukása után Devecserben kivégezték. [...] Apám rossz természete miatt [...] elhagyta 1927-ben a családot. [...] Legidősebb testvérem [...] 1932-től tagja lett a pártnak. [...] 1942 tavaszán [...] fivéremet a 402-es különleges bűntető századba Tápiószecsőre internálták, kivitték a szovjet frontra és ott kivégezték. Anyám [...] felakasztotta magát. [...] 1948-ban kerültem az üzemi PB javaslatára az országos Pártközpont őrségéhez. Itt őrszem és Pol. nevelőként dolgoztam. 1949. III. 10-én átminősítették a fenti szervet ÁVH Pártőrséggé [...] Egy idejig, mint hálózattartó dolgoztam de képesség hiányában hibát követtem el és leváltottak. [...] 1956. október 23-tól 30-ig a BM Nádor utcai garázs kapunál voltam védelmi parancsnok. 30-án este 10 óráig voltam az épületbe és a kapuk barikádozását végeztem a beosztottakkal együtt.”
Részlet az 1964-ben kelt Minősítéséből:
„A BM Akadémiáról került az alosztályra. [...] politikai felkészültsége és általános műveltsége közepes, aktivitása viszont ennél lényegesen alacsonyabb. [...] Szívesen vett részt különböző akciókban és operatív feladatok végrehajtásában. [...] munkájának üteme lassú, nehézkes [...] Önmagától keveset kezdeményez, kombinatív készsége gyenge és ez megnyújtja munkájának végrehajtását. [...] Ma még nem nyújtja azt a munkában, amire képes lenne. Vezetőinek nagyobb önállóságot kell számára biztosítani [...] Beosztásában megfelel.”
Minősítését Peredi Dezső őrnagy alosztályvezető állította össze.