Részlet az 1957-ben kelt Önéletrajzából:
„Anyám Goldner Serén. 9 éves koromig Budapesten, majd mint menhely gyerek Göncön nevelkedtem. Iskolát a 6-dik elemi is fejeztem be. Az iskola elvégzése után ugyan ebben a községben Klein József pékmesterhez tanulónak álltam be. [...] Nagyon durván bánt velem, így kényszerültem őt otthagyni. Ettől az időtől fogva pártfogó nálkül vetődtem egyik helyről a másikra és mindenhol nagyon kihasználtak. Kb 1934-ben külföldre indultam szerencsét próbálni. Európa különböző országvaiban jártam, így többek között Ausztriában, Olaszországban, Franciaországban, Svájcban, Norvégiában, Svédországban. Főleg, mint hajós kerestem kenyerem, [...] Észak-Afrikába is eljutottam. Az 1939-ben kezdődő háború elől, ami a nyílt tengeren ért, Svédországba menekültem. Miután a magyar követségen útlevelet kaptam [...] kiutasítottak. Hazatérés csak Németországon keresztül lehetett. [...] Faji származásom miatt egy évig bebörtönöztek. Végleg 1941-ben tértem haza. Faji származásom miatt és mivel állampolgárságom igazolni nem tudtam kényszerlakhelyül Debrecent jelölte ki az Állami rendőrség. Innen 1942-ben a zsidók általános mozgósításakor Püspökladányba munkaszolgálatosnak bevonultam. [...] 1943 decemberében az Ukrán frontra vittek. 1944 március 19-én önként átmentem a szovjet hadsereghez. A gorkiji katonai kiképzőtáborban kb. két hónapig voltam, ahonnan a Moszkva mellett lévő 127/1-es hadifogolytáborba kerültem. [...] 1947 decemberében kerültem haza. [...] 1948-ban kötöttem házasságot [...] Feleségem megjárta a nácik által létesített [...] haláltáborokat. Szüleit a náci gázkamrákban végezték ki. [...] Az ellenforradalom időszakában lakásomon tartózkodtam, és mint, a Lakó Bizottság elnök a ház biztonságát szerveztem. 1956 decembere óta, mint munkásőr, majd 1957 március 2-óta a XIII. ker. Rendőrkapitányságon teljesítek szolgálatot."
Eredeti foglalkozása papírvágó, neje IV. kerületi tanács tanárnője.