Tizenöt évesen részt vett a görögországi polgárháborúban 1948-ban megsebesült, 1949-ben Albániába vonult vissza. Ezt követően 1950-ben Lengyelországban az „500” fedőnevű gyalogos tiszti iskolában diverzánsképzést kapott, tervezett görögországi bevetése azonban elmaradt. 1952-ig Ózdon a Vasútépítő Vállalatnál dolgozott 1952-1956 között ELTE Lenin Intézet majd a GKP Beloiannisz Pártfőiskola hallgatója. 1956-tól munkásőr, karhatalmista. 1957-től az ORFK Politikai Nevelő Főosztály munkatársa, a „Néphatalomért” lap szerkesztője, ezt követően a határőrség agitprop osztályának munkatársa.
1983-as jellemzése szerint:
„Több esetben élt javaslatokkal, észrevételekkel”.
Párt és állami vezetők tolmácsa, a magyarországi görögök kulturális egyesületének titkára. Mivel ebben az évben megszüntették a Magyarországon élő görögök közti szisztematikus elhárító munkát, átadását javasolták a III/II-3 osztálynak társadalmi funkciója miatt. Nyelvpótléka 500 Ft, SZT pótdíj havi 800 Ft volt 1984-ben. A MUOSZ tagja, 2002-ben görög kisebbségi önkormányzati képviselő a XV. kerületben.