Szülei mezőgazdasági munkások, apja 1935-től Lipótmezőn ápoló. Ivanovicsról ismeretlen időben magyarosított. Kilencen voltak testvérek. 1948-ban a Párt javaslatára lett rendőrnyomozó. 1950-ben az ipari elhárítást vezette. 1946-ban lépett be az MKP-ba. Tagja volt különféle pártbizottságoknak is.
1956-ban a BM-ben tarózkodott, majd a hírszerző osztály beosztottaival együtt a szovjet csapatokkal először Újpest környékén, majd Tökölön tartózkodott. November 4-én fegyveres akcióban vett részt Soroksár mellett, „Az egységet ellenforradalmi banditák szétverték, az életben maradottakkal együtt."
1979-es jellemzése szerint munkáját a bátortalanság és fáradtság jellemezte, ezért áthelyezését fontolgatták. Nyelvtudási pótléka 500 Ft volt 1980-ban, SZT pótdíja havi 800 Ft volt 1986-tól. Neje a Budapest I. kerületi tanács munkatársa volt.
Dr. Rédei Miklós vezérőrnagy III/II. csoportfőnök-helyettes 009/307/1988 számú parancsa kinevezte, „A Személyzet Munka Szabályzatának 132. pontja alapján, 1988. október 1-jei hatállyal [...] A BM III/II-12. Osztály kiemelt főoperatív tisztjét, ugyanott alosztályvezetőnek. [...] Beo. ill: 13 500 Ft”
A parancs előadója Loss István alezredes volt.
A BM 009/478/1988. számú parancsa, D-46 számú SZT-tisztet, "A szolgálat példamutató teljesítéséért", 1988. december 15-én dicséretben és 5 000 Ft. összegű jutalomban részesítette.Az 1988. december 1-én kelt 009/438/1988 számú BM parancs alapján, a D-46 számú SZT-tisztet "A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Belügyminisztérium állományában végzett eredményes munkája elismeréseként" nyugdíjba helyezése alkalmából "Kiváló Szolgálatért Érdemrend"-del tüntette ki.
A parancsot dr. Horváth István belügyminiszter írta alá, előadója pedig Loss I. r. alezredes volt.
1989. július 14-én 7 000 Ft segélyt kapott.