Részlet az 1960. március 24-én kelt Minősítésből:
„1949 óta teljesít szolgálatot. Hosszabb ideig az egyik vidéki iránymérő állomás vezetője volt, majd az ellenforradalom után Budapestre került, ahol egy ideig mint iránymérő távírász, majd mint megbízott csoportvezető és egyben iránymérő kiértékelő dolgozott. […] Az általános műveltsége, de különösen a helyesírás és fogalmazás területén van nehézsége. Ezt ő is látja, ezért elhatározta, hogy 1960/61-es oktatási évben megkezdi középiskolai tanulmányait. […] Hibája, hogy esetenként nem gondolja át, amit közölni akar, különösen beosztottai felé és azt fellobbanva (sic!) hozza az elvtársak tudomására. Így már több esetben került olyan helyzetbe, hogy emiatt meg kellett változtatnia véleményét. Ezt a hibáját is ismeri és igyekszik megszüntetni. […] Nagyobb egység vezetésére, mint helyettes megfelel.”
A Minősítést Vas Gábor rendőr őrnagy, alosztályvezető készítette.
Kivonat a személyi anyagban dátum nélkül található önéletrajzből:
„1956-os ellenforradalmi események idején szolgálati helyemen maradtam. 1956. október 30-án letartóztattak és a békéscsabai helyőrségi laktanyába szállítottak a hozzám beosztott elvtársakkal együtt. 1956. november 4-én a Szovjet alakulatok szabadítottak ki. Ugyanezen a napon gyalog Magyarbánhegyesre mentem családomhoz. Az ott lévő ellenforradalmi banda felsőbb utasításra szolgálati hely elfoglalásában meggátolt.”
1944-től a háború végéig a Szovjet Vörös Hadsereg katonája volt.