Részlet az 1968-ban kelt Minősítéséből:
„A figyelőmunkával kapcsolatos mindennapi tevékenységet igyekezett kézben tartani, - különösen az akciók megszervezésében felelőséggel dolgozott. A munkához való viszonya, szorgalma, áldozatkészsége jó. Ha a helyzet úgy kívánta, a hivatralos munkaidő után, vagy munkaszüneti napokon is fáradhatatlanul dolgozott. A perspektivikus fejlesztési tervek és módszerek kidolgozásában azonban nem tudott a vezetésnek megfelelő segyítséget nyújtani. Ennek oka, hogy az operatív munkát szabályozóparancsokat nem tanulmányozta rendszeresen sé elmályülten, az elemző, értékelő vezetői stílust nem tudta kialakítani. [...] Írásos munkája sok kiívánnivalót hagyott maga után. [...] az alárendelt vezetőkkel az „A”-alosztályon jó elvtársi munkakapcsolatit alakított ki. Az „E”-alosztály vezetőjével mindkét fél hibájából kifogásolható az együttműködés. [...] a rendőri alosztályon végzett elelenőrzése gyakran látogatás jellegű volt. [...] felesége nem kielégítő egészségi állapota Marián elvtárs idegrendszerét, lelki egyensúlyát gyakran zavarta [...] Következtetés: Az operatív munka szervezése, irányítása, különösképpen pedig perspektivikus fejlesztésének, a vezető, irányító munka korszerűsítése szinvonala emelésének Marián elvtárs képessége, felkészültésge állapotát figyelembe véve nem tud eleget tenni, ezért javaslom más munkaterületre helyezni.”
A Minősítést Földesi Jenő alezredes osztályvezető állította össze, Anda János PB titkár és Tóth Mihály alezredes szeélyzeti osztályvezető írta alá. A Minősítést Korom Lajos őrnagy a BM III. Fcs helyettes vezetőjehagyta jóvá
Részlet az 1960-ban kelt Önéletrajzából:
„Kilencen voltunk testvérek, ebből ötenélünk [...] Két testvérem még a felszabadulás előtt a feji üldözések miatt kivándorolt Izraelbe. [Egyik testvérem] foglalkozása lakatos, [másik] foglalkozása: férfi szabó. [...] Egy bátyámat Galíciába deportálták és ott meghalt. Szüleim is a deportálásban haltak meg. [...] 1940 végén az erdélyi kommunisták nagy lebukásakor [...] letartóztattak és a besztercei deffenzíva osztályra vittek. [...] később [...] Budapestre hoztak, maj a garanyi internálótáborba kerültem. [...] kommunista kollektívák alakultak városok szerint. [...] Veszélyes körölmények között kicsempésztem a táborból Fodor Zoltán elvtársat, akit a sziovjetek ejtőernyővel ledobtak a lengyel határnál, és feladatom volt segíteni őt, hogy eljusson egy megbizatással Budapestre. Ezt az akciót végrehajtottam és az utasításnak megfelelően visszatértem a táborba. 1943-ban 6 hónapra kisvárdára egy bűntetőosztagos zászlóaljhoz kerültem több elvtárssal, ahol szintén kommunista kollektívát alakítottunk. 6 hónap után visszatértem a garanyi internálótáborba, majd a német koncentrációs táborokba: Auschwitz, Wistigesedorf, Buchenwald. [...] 1941-44-ig az alábbi elvtársakkal voltam együtt: Bárd András, Fehér László (MSZMP KB régi párttagok bizottságának titkára és munkatársa), Kubics Imre (Párttöténeti Intézet), Vadász Ferenc (Népszabadság szerkesztője) [...] A felszabadulás után Rajk elvtárs és Bárd elvtárs az újpesti pártszervezethez küldött dolgoztni [...] a Magyar Pamutipar párttitkára lettem. [...] 1954-ben [...] az Ikarus gyár párttitkára lettem. Itt dolgoztam az 1956-os ellenforradalomig. az ellenforradalom idején részt vettem a gyár védelmében, a védelem megszervezésében, majd a Budapesti PB-. épületáének védelmében. [...] az elllenforradalom alatti tevékenységemről felvilágosítst tud adni: Biszku Béla, Csikesz Józsefné, Sándor József, Bárd András elvtársak.”
Átlagillletménye 3 870 Ft volt.