Kivonat a Szolgálati Adatlapjáról:
1948-ban textilipari technikumot végzett, 1949-től mint normafelelős dolgozott a kispesti Selyemszövőgyárban. Kiváló énekhangja volt, ezzel a későbbiekben is kedveltté tette magát barátai előtt. 1951-ben vették fel a Magyar Dolgozók Pártjába, ahol azonnal a megyei PB tagja lett. 1952-ben jelentkezett az ÁVH-ba, a Dzserzsinszkij iskola elvégzése után az OLP-be került operatív tisztnek. Ezt követően az MNVK elhárítási területére helyezték át. Az ekkori viszonyokat jellemzi az a BM Kollégium 1955. április 25-i ülésén is megemlített tény, hogy 72 személy körében úgy végzett elhárítást, hogy azok között összesen 33 volt általa tartott beszervezett informátor. 1956-ban jelentkezett a Sztálin Katonai Akadémia előkészítő tanfolyamára, tanulmányait azonban befejezni a forradalom miatt már nem tudta. A forradalom leverése után belépett a karhatalomba, 1957–1958 januárja között a Maléter Pál és Kopácsi Sándor ügyét vizsgáló különleges csoporthoz vezényelték. Ezt követően a vezérkari csoportban főoperatív beosztott és csoportvezető. 1959–1963 között a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Állambiztonsági Főiskolát végezte el, ezt 1966-ban az ELTE Állam és Jogtudományi Kara követte. Karrierje ettől kezdve felgyorsult, 1964-től III/IV-2 osztályvezető, 1969-től csoportfőnökhelyettes, 1975-től pedig csoportfőnök. 1964-től az MSZMP BM Pártbizottság és Fegyelmi Bizottság tagja is volt. Beosztásából önként, külső ok nélkül távozott. Karasz Lajos 1982. július 2-án kelt minősítése szerint egészségi állapota miatt indokolt lenne kevésbé megterhelő feladattal megbízni. 1983–1988. között Moszkvában főrezidens (SZT-osztályvezető), SZT-tiszti kód-száma D-501 volt. 1989 januárjában hazarendelték és tanácsadóként foglalkoztatták volna tovább, azonban váratlanul, 1989. január 21-én elhunyt. Két gyermeke szintén a BM dolgozója volt.