Önéletrajza szerint:
„Az ellenforradalom alatt okt. 23-31-ig a József Attila utcában a BM épületében és a Fő utcában voltam beosztva. Az épület kiűrítése és az Államvédelmi hatóság feloszlatása után a Budapesti Rendőrfőkapitányság riadócsoportjának felállításakor jelentkeztem. A riadócsoport megszűnése után az ellenforradalmi csoportok felszámolását végző D osztályon dolgoztam, majd a helyszínlelő alosztály megalakulásakor visszamentem 1957-ben régi helyemre.”
Részlet az 1975. november 18-án Tímár Zoltán által összeállított Minősítésből:
„Közösségi típus, aktívan kezdeményező, pártmunkát rendszeresen igényel és a vállalt megbízatásokat lelkiismeretesen teljesíti. beosztott munkatársai problémáival szívesen és sokat foglalkozik, emberségesen ítéli meg tevékenységüket, segítségükre van.”
Kivonat Szolgálati adatlapjának tartalmából:
Apja kereskedősegéd, halála után anyja betanított munkás a Zsolnay-gyárban. Eredeti foglalkozása rádióműszerész. 1949-1950 között a Belső Karhatalomnál szolgált, ezt követően került az ipari elhárításhoz, ahol a helyszínlelő alosztályon nyert beosztást. 1958-tól már a Kormányőrségnél dolgozott. 1969-ben végezte el az MSZMP KB Politikai Főiskolát. Ezt követően áthelyezték a belső elhárításhoz. BMH-től Dísztőr kapott nyugállományba helyezése alkalmával, nyelvpótléka 400 Ft, beosztási illetménye 8 500 Ft volt havonta.