Részlet 1981-ben kelt Jellemzéséből:
„Jelenleg pártmunkát mint a politikai foglalkozások vezetője végez. [...] A párt- és kormányhatározatokat ismeri, azokból a szakterületére vonatkozó, reá és beosztottaira háruló feladatokat nagy akarással igyekszik végrehajtani. [...] Alapvető problémát jelent egyéniségében és munkájában – nem csökkentve annak operatív és tartalmi értékét – az, hogy esetenként - túlzott lelkiismeretesség következményeként – emészti magát egyes személyek nem megfelelő munkastílusa, apolitikus [sic!] emberi magatartása és tevékenysége miatt. Ez hosszú ideig nyomasztóan hat kedélyére és nehezen tudja magát túltenni negatív benyomásain.”
Kivonat Szolgálati adatlapjából:
Szlovák nemzetiségű családban született. Apja mezőgazdasági munkás. 1949-ben TBC fertőzést kapott. DISZ, DÉFOSZ, MSZHSZ tag. 1953-ban kitűnő eredménnyel szakérettségit tett. Ezt követően a Lenin Intézetbe került, ahol párttörténet szakot hallgatott. Vizsgáit az 1956-os forradalom akadályozta meg. Közben 1956. május 1-én felvételt nyert a BM ÁVH hatósághoz, ahol rádiótávírász iskolát végzett. A forradalom alatt életrajzában nem részletezett „különleges feladatokat” hajtott végre. B. Kiss István alezredes, Vas Gábor őrnagy, Bártfai őrnagy megbízásából. November 12-től karhatalmista. 1957-ben ismét TBC-s lett, szeptemberben „T” állományba helyezték és az MHS Országos Elnökség rádióosztályára került mint osztályvezető-helyettes, majd a kiképzési és sportosztályon főelőadó. Felesége gimnáziumi tanár, bátyja rendőrszázados Tótkomlóson. Havi beosztási illetménye 8 300 Ft volt.
Dr. Horváth István belügyminiszter 009/122/1989. számú, 1989. április 19-én kelt parancsa alapján kitüntetve Kiváló Szolgálatért Érdeméremmel „A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa - a Belügyminisztérium állományában végzett eredményes munkája elismeréseként, nyugállományba helyezése alkalmából.”
A parancs előadója Loss I. alezredes volt, láttamozta Harangozó Szilveszter is.
Benkő Ferenc ezredes BM III/II. csoportfőnök 009/1349/1989. számú parancsa alapján nyugállományba helyezve, „Az 1971. évi 10 sz. tvr. 5. § (1) alapján a szolgálat felső korhatárának elérésével – a Belügyminisztérium állományában végzett eredményes munkája elismerése mellett, 1989. május 31-i hatállyal.
A parancs előadója Loss I. alezredes volt.