Részlet az 1986. január 6-án Cs. Miklós őrnagy által készített Minősítésből:
„A vonatkozó parancsok, utasítások, a fedőmunkahelyi területen érvényben lévő jogszabályok figyelembevételével készített és jóváhagyott terv alapján kiképzést kapott. Ezt követően folyamatosan továbbképzésben részesült. Az oktatás tárgyát képező anyagokat elsajátította és megértette. A fedőmunkahelyen kezdetben fennálló objektív problémák (helységhiány, ügyrendi kérdések rendezetlensége) ellenére a szűrő-kutató munka keretén belül meghatározott operatív feladatait lelkiismeretesen, nagy szorgalommal, hozzáértéssel és hivatástudattal végezte. […] 1984-ben magatartása, operatív munkája kedvezőtlen irányban megváltozott. Operatív feladatait már nem a tőle megszokott lelkesedéssel, precizitással oldotta meg. A feladatokra kapott határidőket nem minden esetben tartotta be, az írásos anyagok többször nem feleltek meg a tartalmi, formai követelményeknek, azokat nem a kitűzött szempontok szerint készítette el. Viselkedését több esetben ideges megnyilvánulások jellemezték. Egy alkalommal jelentési kötelezettségének nem tett eleget. […] 1983-ban eltartási szerződést kötött egy idős agyérelmeszesedésben szenvedő asszonnyal. A kezdeti jó viszony közöttük hamarosan megromlott. Az idős asszony lakásának kirablására […] hivatkozva többször feljelentette eltartóját a rendőrségen, illetve a kerületi tanácsnál. […] Az ellene folyó eljárás során őt ért kellemetlenségek miatt egy bizonyos fokú fenntartás, bizalmatlanság érződik részéről szervünk iránt, amit teljes egészében feloldani mind a mai napig nem tudtunk. […] A vállalat vezetői fedőmunkahelyén végzett munkáját, szorgalmát kifogástalannak minősítették. […] munkatársaival, beosztottaival való kapcsolatát türelmetlenség, bizalmatlanság időnkénti idegesség jellemzi.”
Sánta Károly megjegyzése Mnősítéséhez:
„Az eltartási szerződésből adódó problémák ’nem az én hibámból’ következnek [tek] be, így megszüntetésük sem lehet az én feladatom. Ezt a témát egyébként magánügynek tartom.”