Részlet Önéletrajzából:
„Apám [...] első ízben 1942-43.ban a sárbogárdi járási főszolgabíró internáltatta, ’feltehető baloldali érzelmű’ indoklás alapján. [...] Valóságos oka az volt, hogy apám Jurcsek Bála képviselői választói beszédét kijelentéseivel, közbeszólásaival zavarta. [...] Másod ízben 1944-ben internálták Sárvárra, ahonnan már nem tért vissza, mert Németországba hurcolták ahol elpusztult. [...] Édesanyámat [...] 1944-ben Apámmal egyidejüleg internálták Kistarcsára. [Második] férje, [...] szabósegéd, jelenleg az egyik szabószövetkezet párttitkára. [...] Tizen voltunk testvérek. [...] Heten nőttünk fel. [...] Egyetlen húgom [...] maradt életben, aki szintén Németországból tért vissza. [...] 1943 október[ében] rendes katonai behívó alapján Komáromba vonultam be és Bánhidára a II/4 munkásszázadhoz kaptam beosztást. A század az erőmű tavát építette. Én a kiképzés után a cipész műhelyben dolgoztam 1944 karácsonyig. Ekkor századunkat útnak idították Nyugat felé. [...] További szökésünk során a tatai csendőrség elfogott bennünket. [...] Háromévnyi fegyházra ítéltek. [...] Ezután Sopronba szállítottak. [...] Sopronban 1945 áproilis 1-ig voltam, ekkor szabadult fel a város. [...] 1946 márciusa óta teljesítek szolgálatot. Ekkor a Gazdasági Rendészet II. alosztályára kerültem. [...] 1948-ban kerültem át az ÁVH-ra. [...] Ismertségi köröm zömével a BM dolgozóide közülük sem fűz senkihez kifejezetten baráti szál. [...] Feleségem [...], szülei szatócsok voltak Sátoraljaújhelyen. A németek elhurcolták őket és elpusztultak."
7 gyermekes családból származik.