Részlet az 1950-ben kelt Önéletrajzából.
„1940. december 2-án behívás alapján vonultam be tényleges katonai szolgálatra. [...] 1941 augusztus táján az ukrajnai frontra induló 106 tgk. oszlopba osztottak be. [...] Minden esetben zsákmányolt anyagokat szállítottunk magyar területre, visszafelé pedig csapatokat vittünk. [...] Szolgálatom alatt a gk. oszlop harcban nem vett részt. 1941 decemberében [...] visszahoztak Budapestre [...] 1943 januárjáig teljesítettem laktanyai szolgálatot [...] Leszerelésemet követően [...] [...] kapcsolatba kerültem az ellenállási mozgalom egyik sejtjével. Illegális röpcédulákat terjesztettem. [...] 1944 november 20-án Elek János rákosszentmihályi lakásán nyilas pártszolgálatosok elfogtak és pártházukba kísértek. [...] Vallatni kezdtek, melynek során megtudtam, hogy már korábban követtek, majd kihallgatták a lakásban folytatott agitáció egy részét. Vallatásom során ütlegeltek és kérdéseket tettek fel a lakásban történtekre vonatkozólag. [...] Végül azzal bocsájtottak el, hogy minden naponként jelentkeznem kell. [...] A nyilasoknál nem jelentkeztem, hanem leutaztam Szabadhídvégen tartózkodó [...] szomszédnőhöz. [...] Baján szovjet katonák elfogtak, és átadtak az ottani parancsnokságnak. Kilenc hetes fogság és kihallgatás után szabadon bocsájtottak. [...] Beléptem a Pártba, mert éreztem, hogy az elvtársak mögött a helyem. [...] 1947 elejétől a rákosszentmihályi KB-ben működtem, mint ifj. titkár. [...] Két alakalommal szerveztem alapfokú szemináriumot. [...] Feleségem [...] 1948-ban 9 hónapon keresztül az ÁVH-n dolgozott. A Hatóságtól ismeretlen okok miatt bocsájtották el. [...] Annak ellenére, hogy csak későn lépett be a Pártba, megjegyzem, hogy politikailag teljesen megbízható, párthű, osztályhű elvtárs, aki a Szovjetuniót nagyon szereti. [...] Az Államvédelmi Hatóságon 1945. II. 3. óta teljesítek szolgálatot. 1945 októberéig a mátyásföldi csoportnál voltam beosztott nyomozó, majd a Hazahozatali Kormánybizottság komáromi, később a hegyeshalmi kirendeltséghez lettem vezényelve. [..] Ezután ismét a mátyásföldi csoportnál kaptam beosztást. [...] 1949 januárjában a Hatóság központjába lettem áthelyezve. [...] Az ÁVH-ra a rákosszentmihályi Pártszervezet javaslatára kerültem. Fizetésem havi 1 260 Ft., feleségem fizetése havi 470 Ft.
Részlet a Szolgálati adatlap tartalmából:
„[1956-ban] mindvégig szakmai egységemmel együtt voltam”
Részlet az 1960-ban kelt Minősítéséből:
„A párthoz hű és a munkásosztályhoz feltétlenül hűséges [...] Ezt bizonyítja a szervünknél eltöltött 15 éves szolgálata is, amely a legnehezebb időkben, így az ellenforradalom alatt is kiállotta a próbát. [...] Politikai megbízhatósága, szakmai képzettsége, nagy élettapasztalata előfeltétele lehetne annak, hogy jó vezetővé váljon. Ehhez azonban meg kell értenie, hogy a jó vezető nem az, aki csak egyedül tud dolgozni és eredményeket felmutatni, hanem az, aki körül minden beosztott jól és eredményesen dolgozik.[...] Kisebb mulasztást, vagy fegyelemsértést esetenként elkövet, mivel eléggé feledékeny természetű, Feledékenységét még önmaga előtt is tagadja, és munkatársai előtt is igyekszik titkolni. [...] Jelenlegi beosztásában megfelel. Ha hibáitól megszabadul, vezetői beosztásra is alkalmasnak tartom.”
Jámbor Árpád elezredes osztályvezető-helyettes kézzel írt megjegyzése:
„Az utóbbi időben több önálló vonal összefogására és vezetésére kapott megbízást. Ezen munkában várjuk Szabó elvtárstól, hogy vezetői készségét kifejezhesse.„
1974. október 8-án Csordás László alezredes A BM III/I Csfség, Szémélyügyi és Kiképzési Osztály osztályvezetője levélben kérte Szabó János fogyaték anyagát betekintés céljából Hedvicsek Ferenc alezredestől, a BM III/6. Osztály vezetőjétől.
Személyi gyűjtő száma: 27.
Féltestvére, BM dolgozó.