Részlet az 1957-ben kelt Önéletrajzából:
„Mivel sehol sem kaptam állást elhatároztam, hogy katona leszek.[...] Besoroztak a hegyi ágyús – öszvéres – tüzérekhez. Itt aztán igen rövid idő alatt megutáltam a katonaéletet. [...] Leszerelés előtt felszólítottak tovább szolgálatra, [...] nem vállaltam. [...] Részt vettem az erdélyi bevonuláson, majd leszereltem..Miskolcra kerültem. Itt dolgoztam a dohánybeváltó hivatalban. [...] 1944 márciusában ismét behívtak katonai szolgálatra [...] a keleti frontra a Dnyeszter mellé vittek ki májusban. [...] Anélkül, hogy harcban vettünk volna részt visszavonultunk. [1944] míg október 6-án alakulatainkat a szovjet páncélos csapatok szétszórták. [...] A felszabadulás után az újjáépítés munkálataival együtt részt vettem a rendőrség szervezésében, és hivatalosan 1944. december 25-től dolgozom a demokratikus rendőrségen.”
Önéletrajza szerint 1950-ben elbocsátották és kizárták az MDP-ből,
mert 1950. december 2-án - volt főnöke, az elbocsátott Dékán István vezérőrnagy
(miniszterhelyettes) védelmében - Péter Gábornak személyesen szóvá tette, hogy "tudatos ellenséges tevékenység folyik
az ÁVH-n belül, amelynek a felső vezetés, így Péter Gábor is részese" Azonnal őrizetbe vették, 6 napig kihallgatták (Péter Gábor is), kínozták, majd kiengedték.
Részlet az1968-ben kelt Minősítéséből:
„Munkaterülete, az 1966. évi csoportfőnöki megbízatása, majd ez évi kinevezése után jelentősen kiszélesedett. [...] Különösen a hiányosságokkal küzdő népgazdasági elhárításunk egyesítése okozott nehézséget, nem egyszer túlterheltséget munkájában. [...] Különösen kiemelkedett az a helytállás és bátor kezdeményező készség, amely a párt vonatkozó döntéseinek fegyelmezett, egységes végrehajtásában nyilvánult meg a rendkívüli „Zala” fn. akció idején a csoportfőnökség vezetői és beosztottai részéről. [...] A Párt politikáját ismeri, magáénak vallja, annak megvalósítását mint parancsnok, mind pedig a III/II. Csfség. PB VB tagja érvényesíti és állománytól megköveteli.[...] Hiányosságként kell felvetni Tóth elvtársnál – mindenekelőtt a kinevezést megelőzően – azt a bizonytalanságot, amely a támadólagosabb munkában, az ellenséges hírszerzőszervek csatornáiba történő beépülésünk bátortalan kezdeményezésénél jelentkezett, s ezért itt bizonyos lemaradás mutatkozik. [...] Tóth elvtárs vezetői munkája kinevezését követően határozottabbá vált, helyetteseire támaszkodva egyre igényesebb és szakszerűbb munkát igényel. Mint parancsnok dicséretesen működik együtt a Csfség. Pártbizottságával. [...] Törekednie kell arra, hogy vezetői munkájában, az ellenség ellen folytatott harcban az érzelmi alapokkal párhuzamosan még erőteljesebben párosuljanak a marxizmus–leninizmus tanításával összehangolt tudatos, előrelátó politikai elemek. Továbbképzését a tanfolyam elvégzése után is ez irányban /magán úton/ biztosítsa.”
Minősítését Karasz Lajos vörgy., a III Főcsoportfőnök helyettese állította össze, Rácz Sándor miniszterhelyettes hagyta jóvá, Soczó József ezredes a IV/II. Csoportfőnökének jelenlétében olvasták fel. A minősítés alján a következő bejegyzés áll: Eredeti példány megküldve az MSZMP Közigazgatási és Adminisztratív Osztály
A BM halottjává nyilvánítva 1987. VII. 31-i hatállyal, özvegyének 10 000 Ft segély kiutalása.
BM szolgálat kezdete: 1944.12.25. Eredeti foglalkozása: kereskedősegéd.